|
Gödöllő Pest megyében, a Rákos-patak partján, Budapesttől 30 kilométerre északkeletre, az M3-as autópálya, az M31-es gyorsforgalmi út és a 3-as számú főút, valamint a Budapest-Miskolc vasútvonal mellett, a Gödöllői-dombság völgyében fekszik. A szűkebb értelemben vett Gödöllő egy medenceszerű, teknő alakú mélyedés a Rákos völgyében, négy völgy találkozópontján.
 |
| Horgásztó a babati völgyben |
A gödöllői völgyet minden irányból dombok határolják ugyan, mégis nyitott, mert beletorkollnak az Öreghegy (302 m) és a Gudrahegy (251 m) mellékvölgyei. Délről összefügg az isaszegi Rákos völggyel, keletről a kettős Besnyői völggyel, melyet a Juharos (308 m), a Fácános, a Börecs, a Perőc, a Nagy és Kis Fenyves, a Nagyremete, a Kisremete, a Bolnoka (329 m), a Haraszt, a Gyertyános, a Szilhát és a Röges domb határol. A Rákos- és az Aranyos-patak vizéből halastavakat létesítettek Gödöllő és Isaszeg között, valamint Babaton.
Gödöllő erdős, jó levegőjű, szép kilátást nyújtó vidéken fekszik. Vonzerejét természeti adottságainak és jó földrajzi fekvésének köszönheti a fővárost övező településgyűrűben. A Gödöllői-dombság erdői évszázadokon át főúri, királyi vadászterületek voltak. A város körüli egybefüggő, közel 100 négyzetkilométernyi erdőfelület egynegyede Gödöllő közigazgatási területére esik, melynek 60%-a cser és tölgy, 25%-a akác, 10%-a fenyőerdő. Nincsenek légszennyező nagyüzemek a városban és környékén, a levegő tisztább, mint az országos átlag. Az egy főre jutó közterületi zöldfelület 44,6 négyzetméter. A város közigazgatási területe 62 négyzetkilométer, ebből 16 négyzetkilométer belterület. Az Erzsébet-park (1898) és az Arborétum (József főherceg liget) (1902) természetvédelmi terület, számos ritka fafajtát és bokrot gondoznak bennük.
 |
| A főtér archív felvételen |
Gödöllő lakóinak száma 1900-ban 5.893, 1960-ban 17.693 fő volt. A 2001-es népszámlálás idején a város állandó népessége 29.445 főre emelkedett, 2006. január 1-jén 31.261 fő volt. A lakónépesség az elmúlt évtizedekben jórészt az iparosítás okozta környékbeli betelepülések miatt nőtt. Napjainkban a fővárosból történő kiáramlás is érezteti hatását. A munkanélküliség rátája alacsony. A lakosság szinte teljesen magyar anyanyelvű. 2010-ben romák, lengyelek, németek és ruszinok alakítottak kisebbségi önkormányzatot.
Gödöllő címerének állandó eleme a pelikán. 1763-ban, amikor mezővárosi rangot kapott a település, új, a heraldika szabályainak megfelelőbb címert dolgoztak ki. 1974 és 1991 között álló pajzson sugárzó arany napot, ötágú vörös csillagot, arany fogaskereket, valamint kicsinyeit tápláló pelikánt ábrázoló címert használtak. A régi mezővárosi pelikános címert 1991-ben állították vissza. A kicsinyeit saját vérével tápláló képzeletbeli madár, mely az önfeláldozás jelképe, jól szimbolizálja Gödöllő viszontagságos, a történelem folyamán állandóan megújulásra kényszerítő múltját.
 |
| A régi Gödöllő képeslapon |
Gödöllő történetéről
Első okleveles említése 1349-ből ismeretes, mely szerint Nagy Lajos király gyermekkori nevelőjének, Pohárnok Péter udvari vitéznek adományozta Gödöllőt és a hozzá tartozó földeket, erdőket. A település neve Gudulleu, Gudullur, Gödöle, Gedellő alakban fordul elő a korai oklevelekben, 1868-ban nyerte el hivatalosan és véglegesen a Gödöllő elnevezést. A többször gazdát cserélő falu a török idők alatt szinte teljesen elpusztult, egy 1692-es összeírás mindössze 26 családot lelt itt. A Vámossy, Hamvay földbirtokos családoknak, majd Bossányi Krisztinának köszönhetően nem került Gödöllő idegen birtokosok kezére. Kürty Vámossy István tette kuriális faluvá a XVII. század második felében, s Hamvay Ferenc volt az első földesúr, aki Gödöllőn is lakott a központban fölépített kúriájában (1662).
 |
| A Gödöllői Királyi Kastély főbejárata |
Döntő fordulatot jelentett a település életében, amikor Grassalkovich Antal (1694-1771) lett a vidék tulajdonosa. A tüneményes pályafutású barokk főúr Gödöllőt választotta kiterjedt birtokai középpontjául, nagy ívű fejlődés lehetőségét nyitva meg ezzel a település előtt. Itt építette föl pompás barokk kastélyát (1744-1751), mely építészeti és történeti szempontból egyaránt jelentős, 1751-ben Mária Terézia is meglátogatta. Grassalkovich Antal jó ízlésű és bőkezű mecénás is volt. Kora kiváló építészeivel és szobrászaival dolgoztatott (Mayerhoffer András és János, Martin Vogerl, Gföller Jakab). A mai Gödöllő műemlékeinek jó része Grassalkovich korából származik. Ezek közül a legjelentősebb - a kastélyon kívül - a máriabesnyői kegytemplom, mely neves búcsújáróhely. Grassalkovich szlovák és német mesteremberek betelepítésével oldotta meg az építkezésekhez szükséges munkaerő-utánpótlást. Ennek következtében a korábban színmagyar és református lakosság vegyes nemzetiségűvé és vallásúvá vált, és létszáma is hamarosan megkétszereződött. Vásártartási joggal rendelkező mezőváros lett 1763-ban. Vásárai és földrajzi fekvése okán mindig központja volt a környéknek, átmenő terület az Alföld és a Felvidék között, nyelvjárása is átmenet az alföldi és a palóc dialektus közt. Gróf Grassalkovich Antal halála után az immár hercegi rangra jutott fia és unokája, II. és III. Grassalkovich Antal a műpártolásban igen, de az ésszerű gazdálkodásban nem bizonyultak méltó utódnak. A II. Grassalkovich Antal által építtetett Barokk Kastélyszínház 2003 augusztusában nyitott újra, 150 éves szünet után.
III. Grassalkovich Antal adományozta azt a telket a fővárosnak, amelyen a Nemzeti Múzeum és az első Pesti Nemzeti Színház épült.
 |
| A cserkészfiú |
Nagyapja hatalmas és jól gondozott gazdaságát viszont elhanyagolta, elherdálta, 1841-ben bekövetkezett halála a Grassalkovichok kihalását jelentette. Amilyen váratlan és káprázatos volt ennek a nemesi családnak a föltűnése a magyar történelemben, ugyanolyan gyors és meglepő volt az eltűnése is. A gödöllői kastélyt előbb báró Sina György, egy görög származású bankár vásárolta meg, majd egy belga bank tulajdonába került.
Az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc idején országos történelmi események helyszínévé vált Gödöllő. A kastély előbb Windischgrätz hercegnek, az osztrák seregek fővezérének volt a szálláshelye, majd a győztes isaszegi csata (1849. április 6.) után Kossuth Lajosnak és tábornokainak főhadiszállása lett. Kossuth itt vetette föl először a Habsburg-ház trónfosztásának tervét, itt fogalmazta meg a Függetlenségi nyilatkozatot, melyet április 14-én fogadott el a debreceni országgyűlés.
Az 1867-es kiegyezés után a magyar állam visszavásárolta a gödöllői kastélyt és uradalmat a belga banktól, és koronázási ajándékul adta I. Ferenc Józsefnek és Erzsébet királynénak. Ybl Miklós irányításával átalakították a kastélyt a megváltozott igények szerint (ekkor szüntették meg a 2003. augusztus 8-án újra megnyitott barokk színházat), s ettől kezdve általában tavasszal és ősszel időzött itt a királyi család. A királyi nyaralóhely és a koronauradalom lendületes fejlődést biztosított a településnek. Az északi vasút vonalát a király kedvéért vezették Gödöllőn át, 1911-től pedig HÉV-vonal is összekötötte a fővárossal. Fejlesztették az infrastruktúrát: 1907-től kövezett főutakkal, 1908-tól villanyvilágítással rendelkezett az időközben - a közigazgatás átszervezése miatt 1884-től - nagyközséggé lett Gödöllő. A koronauradalom területére különböző mezőgazdasági tanintézeteket, mintagazdaságokat telepítettek: Baromfitenyésztő Szakiskolát (1898), Méhészeti Gazdaságot (1899-1900), Burgonyatermesztési Telepet (1913), melyeknek a jogutódjai még ma is működnek. A koronauradalom szerény, de biztos megélhetést biztosított a lakosság nagy részének. Megalakult 1869-ben a Gödöllői Takarékpénztár, melynek első részvényeit Ferenc József jegyezte.
A XX. század elején Gödöllő divatos nyaraló- és kirándulóhely lett. Az egészséges levegő, szép táj, kellemes környezet, nagy parkok, jó közlekedés, Budapest közelsége és a királyi család jelenléte ide vonzotta a fővárosi polgárságot. Számos színész, író, újságíró épített vagy bérelt itt villát. Két szálloda, fürdők, kisvendéglők álltak az idelátogatók szolgálatára. Körösfői Kriesch Aladár festőművész kezdeményezésére alakult meg a Gödöllői Művésztelep (1901-1920), mely a magyar szecesszió egyetlen szervezett társulása volt. Tagjai 1907-től szövőműhelyt is működtettek. A föllendülő idegenforgalom fejlesztette a kiskereskedelmet és a kisipart, különösen a szolgáltatóipart. Mindez természetesen a népesség strukturális átrendeződését vonta maga után: csökkent a mezőgazdasági lakosság számaránya, míg 1900-ban az összlakosság 49,4%-a, 1930-ban már csupán 21,9%-a foglalkozott földműveléssel. 1990-ig járási székhely volt Gödöllő.
 |
| Nagyboldogasszony Bazilika - Máriabesnyő |
Az első világháború végén ismét fontos politikai események helyszínévé vált Gödöllő. 1918 őszén IV. Károly király itt értesült a Monarchia összeomlásáról, a gödöllői kastélyban tárgyalt többek között Károlyi Mihállyal, sikertelenül. Az 1919. február 20-án Gödöllőn tartott földművelésügyi tanácskozáson merült föl először, hogy az itteni koronauradalom területét mezőgazdasági központtá kellene tenni a gazdasági akadémia idetelepítésével. Ezt az értekezleten szintén részt vevő Móricz Zsigmond is megörökítette az Egy koronagyémánt és ezer koldustarisznya című cikkében.
1919 májusában a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél rendezte be főhadiszállását a Grassalkovich-kastélyban, majd a megszálló román csapatokat vezető Károly román trónörökös időzött itt. A két világháború között Horthy Miklós kormányzó rezidenciájaként kiegyensúlyozottan fejlődött a község. Itt alakult meg 1928-ban az első egészségügyi mintajárás, melyet amerikai tapasztalatok alapján és a Rockefeller Alapítvány támogatásával hoztak létre. Elemeit, a védőnői hálózatot, a szülőotthont és az iskolafogászatot az 1930-ban szervezett tisztiorvosi szolgálat fogta össze. Reprezentatív, nemzetközi hírű rendezvények zajlottak Gödöllőn ebben az időszakban: az 1933-as Jamboree-n 54 nemzet 26.000 cserkésze vett részt, 1939-ben ugyanitt rendezték meg a Leánycserkész Világtalálkozót, a Paxtingot. Az akkori főcserkész, gróf Teleki Pál a máriabesnyői temetőben nyugszik. A kormányzó vadászvendégeként olyan neves személyiségek jártak a községben, mint Viktor Emmanuel olasz király (1934) vagy Pacelli bíboros (1937), a későbbi XII. Pius pápa.
A II. világháború után eltérő irányt vett a község fejlődése. A Grassalkovich-kastély egy része szovjet laktanya lett, másik részébe a Fővárosi Tanács Szociális Otthonát költöztették. Új településfejlesztési elvek alakították a község arculatát. Háttérbe szorítva nyaralóhely jellegét, nagyipart kezdtek ide telepíteni, a Ganz Árammérőgyárat (1950) később több kisebb-nagyobb üzem, vállalat követte. A másik meghatározó jelentőségű döntés a település életében az Agrártudományi Egyetem Gödöllőre helyezése volt (1950). Ezzel beteljesedett a század elején formálódó, akkor még csak vágyálomként megjelenő terv: a település agrárcentrummá való fejlesztése. Az egyetem több tudományos kutatóintézet és mezőgazdasági intézmény létrejöttét vonta maga után. Az iparosítás, új munkahelyek teremtése következtében szinte megháromszorozódott a lakosság. A belterületeken lakótelepeket emeltek. 1966. január 1-jén nyilvánították várossá Gödöllőt, s egyben az egyesített gödöllői és aszódi járás székhelye is lett.
A város napjainkban
Gödöllő közlekedési csomópont. Átszeli a Budapest-Miskolc vasúti fővonal, amelynek egy állomása és két megállóhelye (Állami Telepek és Máriabesnyő) található a város területén. A fővárossal helyiérdekű vasút (HÉV) is összeköti. A Budapest Örs vezér téri végállomástól induló vonal végállomása a gödöllői vasútállomás mellett található. A 3-as számú országos főút átszeli a várost. Az M3-as autópálya és a 2010 nyarán átadott M31-es gyorsforgalmi út mellette halad el, ezek csomópontjaiból lehet a település központjába jutni. Az autópályán húsz perc alatt elérhető a főváros és a Ferihegyi Repülőtér. Ezen kívül Vácra, Pécelre és Jászberénybe vezető utak ágaznak el a városból. Gödöllőn vezet át számos távolsági autóbuszjárat. A városon belül több helyi autóbuszjárat bonyolítja a közlekedést. Közforgalmon kívüli, nem nyilvános repülőterének füves a kifutópályája; sajátossága, hogy ejtőernyős központi ugróterület.
 |
| A főtér a 2010. évi felújítás előtt |
A város gazdasága az elmúlt években jelentősen átalakult. A korábbi iparvállalatok karcsúsodtak, korszerűsödtek; mellettük újabb nagyvállalatok települtek le, a város munkaerőlétszámát meghaladó kapacitással. Az iparterületek a város jelenlegi ipari területein beteltek. A Gödöllői Ipari Park hosszú távon elegendő helyet kínál a térségbe befektetni kívánó cégeknek és munkalehetőséget biztosít a régió településein élőknek. Az ipartelepítés a tudásigényes, környezetbarát technológiákat szorgalmazza, amelyek fejlett technikát alkalmaznak és kutatás-fejlesztési tevékenységre is számot tartanak.
A város népességmegtartó ereje jelentősen javult. Az önkormányzat arra törekszik, hogy Gödöllő lakossága lehetőség szerint minden alapvető vagy fontos szolgáltatást elérhessen a városban valamint a közvetlen környezetében.
A város erőforrásai közül a humán tényezők a legfontosabbak. Gödöllő rendelkezik a teljes oktatási palettával, minden lehetőség megvan a humán erőforrás átfogó, átgondolt fejlesztésére. A kialakult, szerkezetében és tartalmában is differenciált nevelési-oktatási rendszer és többletszolgáltatást nyújtó intézményhálózat megfelel a követelményeknek, a szolgáltatást igénybevevők igényeinek.
A gödöllői önkormányzat kulturális politikájában elsőbbséget élvez az oktatás. A Damjanich János Általános Iskola, Erkel Ferenc Általános Iskola, Hajós Alfréd Általános Iskola, Petőfi Sándor Általános Iskola, a Frédéric Chopin Zeneiskola és a Montágh Imre Általános Iskola, Speciális Szakiskola és Készségfejlesztő Speciális Szakiskola önkormányzati fenntartású. Nevelési és beszédjavító pedagógiai szakszolgálatok egészítik ki az iskolák munkáját. A három középiskola, az önkormányzati fenntartású Török Ignác Gimnázium, a Premontrei Szent Norbert Gimnázium és a Gödöllői Református Líceum. Színesíti az oktatási kínálatot a Szent Imre Katolikus Általános Iskola és óvoda valamint Waldorf-pedagógiát alkalmazó egyesületi fenntartású óvoda, általános és középiskola működése.
 |
| A Szent István Egyetem |
Gödöllő univerzitása a Szent István Egyetem, amely a Gödöllői Agrártudományi Egyetem és más felsőoktatási intézmények integrációjával jött létre. A városban jelenleg három kar működik, a Gazdaság- és Társadalomtudományi Kar, a Mezőgazdaság- és Környezettudományi Kar, valamint a Gépészmérnöki Kar. Az intézmény képzési rendszerét több ezer nappali, levelező és távoktatásos hallgató veszi igénybe.
Gödöllőn kulturális élete színes, az önkormányzat széles körű, sokszínű intézményrendszert tart fenn illetve támogat.
A városi könyvtár 2002-ben költözött kétemeletes, a mozgáskorlátozottak számára is akadálytalanul használható új épületébe, amelyben Gödöllői Városi Könyvtár és Információs Központ néven kezdte el munkáját. A legfrissebb adatok szerint több mint százezer dokumentumot őriz. A Művészetek Háza időszaki kiállításaival, sokszínű programjaival országos ismertségnek örvend. A Gödöllői Városi Múzeum iskolai gyűjteményből nőtt ki. Állandó kiállításai a helytörténet egy-egy szeletét mutatják be a város legrégibb, s az önkormányzat beruházásában 1999-ben felújított épületében. Az önkormányzat által 1998-ban létrehozott, alkotóházat is működtető Gödöllői Új Művészet Közalapítvány célja a Gödöllői Művésztelep szellemiségének őrzése, a kortárs alkotómunka feltételeinek megteremtése. Ennek érdekében kiállításokat rendez, művészeti tanfolyamokat szervez.
Egyéb múzeumok is találhatók a városban. A Kisállattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet szakgyűjteménye, az országban egyedülálló Méhészeti Gyűjtemény 1983-ban nyílt meg. Az 1988-ban létesített Mezőgazdasági Eszköz- és Gépfejlődéstörténeti Szakmúzeum - Európa egyetlen ilyen jellegű múzeumaként - a mezőgazdaság műszaki fejlődését mutatja be a Szent István Egyetem területén. A Mária Múzeum a máriabesnyői Nagyboldogasszony Bazilika területén tekinthető meg.
 |
| A városközpont madártávlatból |
Három jelentős tudományos kutatóintézet működik jelenleg a városban: az Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet Gödöllői Kutatótelepe, mely az egykori koronauradalom területén 1897-ben alapított Magyar Királyi Baromfitenyésztő Munkásnőképző Iskola és az 1899-ben létrehozott Méhészeti Gazdaság jogutódja. Az FVM Mezőgazdasági Gépesítési Intézet 1969-ben költözött Gödöllőre, feladata a mezőgazdasági termelés műszaki feltételeinek a fejlesztése, géprendszerek kialakítása, az új mezőgazdasági gépek funkcionális vizsgálata, paramétereinek meghatározása. A Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóközpont a legfiatalabb nemzetközileg is elismert tudományos műhely.
| |
