2021. szeptember 28. , 07:23
Köszöntjük Vencel nevű kedves olvasóinkat!
Eseménynaptár
H K Sz Cs P Sz V
     1  2  3  4  5
 6  7  8  9 10 11 12
13 14 15 16 17 18 19
20 21 22 23 24 25 26
27 28 29 30      

Önkormányzati hírek



Keresés:   
2011.04.30 18:54
Barokk kert - szimpózium és kiállítás a Barokk év Gödöllőn keretében
Nyomtatható verzió

Amikor kultúránk szerkezete szemünk előtt éppen csikorogva omlik össze, amikor jól felépített intézményeink ujjaink között porlanak szét, a kicsi, és ezért könnyen megművelhető intim kertek, fás ligetek adhatnak még reményt - fogalmazott a Gödöllői Új Művészet Közalapítvány Körösfői Kriesch Aladár utcai alkotóházában és kertjében rendezett kiállítást április 30-án megnyitó dr. Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója. Az ünnepség előtt szimpóziumot tartottak a barokk kertekről.



A szimpóziumon öt előadás hangzott el. Az Édenkert igézete címmel Gaálné dr. Merva Mária, a Gödöllői Városi Múzeum igazgatója, Új növények és formák a barokk kertben címmel Kósa Géza dendrológus, a Vácrátóti Botanikus Kert osztályvezetője, A szepességi Sans Souci, avagy a „szabad művészetek, a magány, a béke, a szabadság és a szerelem menedéke” a gróf Csákyak birtokán címmel Granasztói Olga irodalomtörténész, Barokk táj blondel keretben címmel Baliga Kornél belsőépítész, Egy posztbarokk "kert" és különös éke címmel Wehner Tibor művészettörténész tartott nagy tetszéssel fogadott előadást. 

 

Gaálné dr. Merva Mária előadásában többek között a következőket mondta: A barokk kert magába foglal, ötvöz mindenféle kerttípust, ami az irodalomban megjelenik: mulatókert, ami a szórakozást, kikapcsolódást biztosítja, az idő múlatását szolgálja, ezért vannak benne mindenféle épületek: lövőház, kínai pagoda, királydombi pavilon arcképcsarnokkal, kávézó, színház, szabadtéri színpad, állatkert stb. A sztoikus megnyugvás színtere is, módot ad az elvonulásra a világtól, a szemlélődés, filozofálás, elmélyülés színhelye. A szerelem kertje, a boszkékban, a sövény határolta kis kerti egységekben jól el lehet bújni kettesben akár, és szerelmes szavakat suttogni vagy egy barokk verset szavalni az imádott kedves fülébe, de egyedül is elidőzhetünk ott egy könyv társaságában. Sorskert, amennyiben az Édenkert jelentésére utal vissza, az embernek a teremtett világban elfoglalt helyét keresve.
Barokk kert kialakítására Gödöllőn nem volt ideális a helyszín, mert dimbes-dombos volt a terület, homokos a talaj, nagyon sok pénzt kellett fektetni az állandó telepítésekbe. Khevenhüller-Metsch herceg is ezen fanyalog naplójában (1764-ben), hogy teljesen feleslegesen fekteti bele azt a sok pénzt a gróf, úgyse lesz szép a kert: „nem lehet eléggé sajnálni, hogy ilyen hálátlan és homokos helyen fekszik, ahol a kertészet és az ismételt fölösleges költségeket okozó telepítések nagyon nehezen vezetnek sikerre.”
Már a kastély építésével párhuzamosan elkezdték a kert kialakítását is. Ez felgyorsult persze, amikor kiderült, hogy 1751-ben meglátogatja Mária Terézia a grófot gödöllői kastélyában. Ez akkora kitüntetés volt, hogy még a kert kialakítására is hatással volt. Annál is inkább, mert a vendéglátás nagy része a kertben zajlott. A krónika szerint naponta 6.000 ember ellátásáról, etetéséről, elszállásolásáról kellett gondoskodnia a grófnak Mária Terézia látogatása alkalmával, hiszen ez a látogatás nem csupán Grassalkovich Antalnak szólt, hanem a magyar nemességnek is, amelynek tagjai szép számmal részt vettek a gödöllői ünnepségeken. Mária Terézia hintón járta be a kertet két ízben is. A vadaskertben nézte meg az állatviadalt.
Gödöllőn még egy helyen volt barokk kert: a kapucinus kolostorban. Fessler Ignác Aurél, a neves történész, aki frissen felszentelt kapucinusként egy évet töltött a besnyői zárdában 1774 júliusától 1775 szeptemberéig, német nyelvű önéletrajzában írja, hogy páter Leonides, aki a könyvtár őre volt a kolostorban, nagyon szerette a virágokat. Fessler abban egyezett meg vele, hogy ő naponta elhozza a virágok öntözéséhez szükséges vizet, ami messze volt, cserébe Leonides minden könyvet a rendelkezésére bocsájt, amit szeretne elolvasni. Ez a kis történet is azt mutatja, hogy a barátoknak nagyon fontos szükségletük volt a kert és annak művelése.
A kert középső, meredek részén Guido atya vezetésével szép függőkertet alakítottak ki a gróf jobbágyai. Minden egyes barátnak volt egy kis kertecskéje. A kert felső részében szőlőt termesztettek, ami a misebort is biztosította. A kertet fallal vették körül, amelyhez a téglát részben a lebontott bagi templom épületéből nyerték, részben pedig ott helyben a templom előtti és a kert mögötti domboldalon égették. Valóságos „földi paradicsomot varázsoltak” a barátok a templom és a kolostor mellé – írja elragadtatottan Bartal Ince a Máriabesnyő története című könyvében.
Zöldséget, gyümölcsöt, haszonnövényeket is termesztettek a barátok, kolduló rend lévén önellátásra voltak berendezkedve, sok mindent maguk állítottak elő a napi táplálkozáshoz. Ezenkívül gyógyfüveket ültettek a kertben, ne felejtsük el, hogy Besnyőn a kolostorban működött az első patika 1769-től. A gróf kívánsága volt, hogy a barátok ne csak a lelki bajokban, de a testi bajokban is segítségére legyenek embertársaiknak. A kolostorkert táplálkozási, gyógyászati és szakrális igényeket elégített ki egyszerre.

 

 

A "Barokk kert" című csoportos képző- és iparművészeti kiállításon a következő alkotók munkáit láthatjuk:  Antal András keramikusművész, Anti Szabó János formatervező képzőművész, Balla Vera festőművész, Bráda Tibor festőművész, F. Orosz Sára keramikusművész, Farkas Éva kárpitművész, Guba Sándor építész, Hidasi Zsófia textiltervező művész, Incze Mózes festőművész, Katona Szabó Erzsébet textilművész, Kun Éva keramikusművész, Lencsés Ida textilművész, Orosz István grafikusművész, Pannonhalmi Zsuzsa keramikusművész, Regős Anna textilművész, Remsey Flóra kárpitművész, Simonffy Márta textilművész, Szabó Patrícia tájépítész, Szűcs Barbara Eszter festőművész, Szuppán Irén textilművész.

 

   

 

A kiállítást dr. Gémesi György polgármester köszöntötte és dr. Takács Imre, az Iparművészeti Múzeum főigazgatója nyitotta meg.  

– Nagy örömmel élek azzal a lehetőséggel, hogy évről-évre köszönthetem a Gödöllői Iparművészeti Műhely kiállítását – mondta dr. Gémesi György. - Mindig magasabbra teszik a lécet a művészek, és a mostani tárlatot egy gondolatokban hasonlóan gazdag előadássorozat kísérte. Gödöllő belterületének 54 százaléka zöldfelület, ezért a várost egy nagy, ápolt kertté igyekszünk tenni. A Kastélypark múlt évi felújítása után az idén a Norvég Alap pályázati támogatásával az Alsópark és az Erzsébet-park szépül meg, rövid időn belül, csakúgy, mint a Grassalkovich filagória, amit nem csak restauráltat a város, hanem a korábbinál szebb környezetbe is helyezi, szem előtt tartva, hogy a gödöllőiek szeretik, igénylik a parkokat, kerteket, legyenek azok régiek vagy modernek.

– A görögök úgy tartották, hogy a művészetek a Parnasszosz és a Helikon idilli lejtőinek forrásvizekben gazdag, fás ligeteiben születtek, ott, ahol Zeusz és Mnémoszüné (az Emlékezet) nászából világra jött a múzsáknak nevezett kilenc istennő – kezdte megnyitóját dr. Takács Imre, majd így folytatta: – A ligetekben a rend és a tisztaság, a szellemi élet és a művészetek görög istene, a múzsák vezetője, Apolló uralkodott.
A művészeteknek határtalan otthont nyújtó görög ligetek helyébe az európai középkorban aztán egy másik, de szintén ókorba visszanyúló kép kerül. Az új helyszín a megművelt kert, amely abban különbözik az Apolló fuvolajátékától hangos, végtelen ligetektől, hogy története van, egyszer csak elültette valaki – mesterséges környezet, hogy úgy mondjam. Ha az egyik ősforrásra gondolunk, ez a valaki a paradicsomkertet telepítő teremtő maga. Abban is különbözik az előzőtől, hogy határai vannak, kerítés veszi körül és kapuja is van. Nem az egész természet, még csak nem is véletlenül feltáruló táj tehát, hanem körülhatárolt terület, szándékosan alkotott valóság, kreáció, amely alkotójának szeme láttára válik teljessé. A szabadság otthona másfajta értelemben: választást kínál, be lehet lépni, de kívül is lehet maradni. Sok vonása van, amely a kultúra és a művészet sajátosságaival egyezik.
Az idilli attribútumok azonban itt sem hiányoznak. Gondoljunk az európai kert másik ősforrására, az Éneke énekének felejthetetlenül pazar hasonlatára a körülzárt kertről. A hortus conclusus, a gyönyörűségek kertje, amely a szövegben a jegyesek találkahelye, a középkorban minden fenntartás nélkül lényegül át az ember és az Isten társalgásának idillikus helyszínévé, a válogatott növényekkel beültetett, vizekkel öntözött, egyszerre szigorúan zárt, de az ég felé teljességgel kitáruló kolostorkertté. A beszélgetéssel való alkotó időtöltés és a kontempláció a városi terekről és csarnokokból a kert intim csendjébe vonul vissza. A falak, amelyek a kertet körbezárják erényekből épültek, amelyen kívül reked a viszály, a léhaság és az unalom.
De az európai kert rejtélyes is tud lenni. A francia kert barokk labirintusa csak felülnézetből áttekinthető. Benne járva kereszteződések és útelágazások mindig új és meglepő választásai elé kerülünk. Nem tudhatjuk, hogy már kifelé, vagy még befelé haladunk. A labirintus persze veszélyes is. Nem olyan védett, mint a középkori rendszer. A baj forrása belül van. A mitikus labirintus eredetileg félelmetes szörny lakóhelye volt, akivel meg kellett küzdenie annak, aki túl akarta élni a sétát. És ha megküzdött is, még mindig nem lehetett biztos abban, hogy saját erejéből megtalálja a visszavezető utat. Szükség van a fonalakra.
Kertben vagyunk most is. A 11. alkalommal most megnyíló gödöllői kiállításon 21 művész állított ki műveket. A kert füvén, mint a kiállítás nyitányát Hidasi Zsófia és Guba Sándor rügyező virágágyásra, vagy bársonymustrára emlékeztető pálcikainstallációját, Szűcs Barbara Eszter moha lepte töredékeit és F. Orosz Sára farúdon ülő, Dürert idéző aranyozott szobrocskáit pillanthatjuk meg. Nem alkalmazott művek ezek, és bizonyára nem is alkalmazott művészek alkotásai, ha van még egyáltalán értelme megkülönböztetni autonóm és alkalmazott művészetet, tekintettel többek között arra is, hogy a művészek művészként manapság a legritkább esetben jutnak alkalmazáshoz.
Annak a helyzetnek a tökéletes megfordulását konstatálhatjuk, amit a középkori művészetből ismerünk. Az eredmény eltérő, de a művészettörténeti megítélés mégis hasonló. Akkor csak alkalmazott művészet létezett. Ma az autonóm művészi kifejezés szinte az egyetlen lehetőség. Hogy jól van ez így, az egyáltalán nem biztos. Művészettörténészként és múzeumi vezetőként is folyamatosan szembe kell nézni ezzel a dilemmával: mit tekinthetünk ma un. iparművészetnek? Egy üvegtárgy miért nem inkább szobor, ha használati funkciója egyébként nincsen és nem is akart lenni? A design talán az egyetlen jelentős kivétel, ahol erre a kérdésre egyértelmű válasz van. El kell gondolkodni ezzel kapcsolatban azon, hogy az Iparművészeti Múzeum szerepét hogyan tegyük ismét önazonossá. A megoldás, miként a 19. századi eredeti angol kifejezés is tartalmazta: art and design museum koncepciója lehet.
A terembe majd belépve ez az érzésünk csak erősödik. Miért volna iparművészet – applied art, art appliquée – az a kép, amely elsősorban, másodsorban és harmadsorban is festészeti mű, és semmi más. A technika nem meghatározó, ami számít, az az alkotói szándék és a minőség. A tartalom és forma érdekessége és szellemessége a kiállított művek többségénél megragadó. Ilyen Farkas Éva templomi zászlót és török imaszőnyeget egyaránt felidéző, zsákvászon rongyokat és arannyal átszőtt gobelin-t tartalmazó munkája. Ide tartozik Zsuppán Irén, Lencsés Ida és Kun Éva barokk építészeti víziója. Az utóbbi kéthomlokzatos, modell-szerű mézeskalács-kastélyt készített színes kerámiából. Ami az egyik oldalon ornamentika volt, az a másik oldalon idő rágta hiány. Incze Mózes kétrészes, meghökkentő szürrealista csendélet-parafrázisa mellett Katona Szabó Erzsébet kétrétegű bőrcsendélete több mint festészettechnikai kísérlet. A kép enkausztikához hasonlóan intenzív, elementáris fényerejét a rá helyezett perforált bőrréteg tompítja. Több festmény láttán a szimbolikus kifejezéssel való játék és humor ragadja meg a nézőt. Micsoda ötlet egy labirintus közepére nem a vérszomjas Minotaurust tenni, hanem a hiányos öltözékben menyegzői torta tetején spiccelő Ariadnét.
Befejezésül, mielőtt a kiállítás megtekintéséhez sok örömet kívánnék, szeretnék az elmondottakhoz még valamit hozzáfűzni. Számomra még valamit jelent az, hogy vannak kertek és ligetek, amelyekben otthonra találnak a művészek és műveik. Amikor kultúránk szerkezete szemünk előtt éppen csikorogva omlik össze, amikor jól felépített intézményeink ujjaink között porlanak szét, a kicsi, és ezért könnyen megművelhető intim kertek, fás ligetek adhatnak még reményt. Lehet, hogy az idő megcáfolja pesszimizmusomat - bárcsak úgy lenne.


A kiállítás kurátora: Katona Szabó Erzsébet, textilművész, elnök
A kiállítást rendezi: D. Udvary Ildikó, művészettörténész
 
A kiállítás megtekinthető: 2011. június 5-ig szombat, vasárnap 14 órától 18 óráig, illetve előzetes bejelentkezés alapján más napokon is.
GIM-HÁZ (Gödöllői Iparművészeti Műhely Alkotóháza), 2100 Gödöllő, Körösfői Kriesch Aladár utca 15-17.
telefon/fax 28-419-660
e-mail gimhaz@invitel.hu
www.gimhaz.hu

 



Látogatottság: 5335
Keresés

DÍJAK, ELISMERÉSEK

2018




2017






2016



2015




*

Városimázs filmek
Filmek - A Szecesszió Éve Gödöllőn
                                       

Időjárás

az

előrejelzése