Önkormányzati hírek

Jó estét kívánok Hölgyeim és Uraim!

Köszöntöm Önöket államalapító Szent István királyunk ünnepe alkalmából. Megkülönböztetett tisztelettel és szeretettel köszöntöm Vass Károlynét, Babi nénit, Gödöllő ma kitüntetett új díszpolgárát. Mindannyiunk nevében gratulálok, és innen is kívánok további jó egészséget Babi néninek.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Ma szerte az országban kisebb-nagyobb rendezvényekkel emlékezünk meg Szent István királyról az államalapítás ünnepén. Szent Istvánról, akit 1000-ben, december 25-én koronáztak magyar királlyá és aki 69 éves korában, 1038. augusztus 15-én bekövetkezett haláláig volt országunk királya.

Mindannyian tudjuk, hogy ő volt az első Árpád-házi király, a keresztény magyar állam alapítója és az első magyar katolikus szent. Uralkodása alatt felkerült Magyarország Európa térképére, a letelepített magyaroknak és a befogadottaknak törvényein keresztül kialakította az együttélés keretrendszerét, a megyéken keresztül lerakta a magyar közigazgatás alapjait, nemzetközi diplomáciájának és szövetségi politikájának következtében Magyarország stabil, erős európai hatalommá vált, akit elfogadott és akire partnerként tekintett Európa.

Személyén keresztül van mire büszkének lennünk. Bár az azóta eltelt több mint ezer esztendő során Szent István örökségét sajnos sok tekintetben félremagyarázták, átírták, devalválták és elkoptatták, mégis 2000-ben az ezeréves államiság ünnepi esztendejében minden magyar település az akkori kormány által adományozott millenniumi zászló átadása során szervezett helyi megemlékezéseken bebizonyította, hogy Szent István öröksége és az azt jelképező zászló mögé fel tudunk sorakozni; hogy a magyar történelem viharos időszakai után megmaradtunk itt, a történelmileg huzatos Kárpát-medencében, és van mit megmutatni az egyes települések helyi történelméből; hogy az emlékesztendő során látott, elsősorban helyi értékekre és kultúrára alapozott gazdag és színes programoknak hihetetlen mozgósító ereje van.

Volt nagyon sok olyan település, ahol a lakosság majdnem teljes létszámban aktívan részt vett a rendezvényeken.

Aki követte az akkori, tizenöt évvel ezelőtti eseményeket, megállapíthatta, hogy az ezer esztendő kudarcai, búja, bánata, küszködése, kínlódása, örömei, boldog pillanatai és sikerei összekötnek minket, határon innen és túl, és bár a napi pártpolitika folyamatosan koptatja, mégis van közös felület, közös ünneplés, közös gondolkodás és Szent István öröksége, a több mint ezer esztendő közös felelőssége lehet alapja egy új országépítő folyamatnak.

És ma, amikor ugyanaz a politikai többség a kapott felhatalmazás alapján több mint öt éve irányítja az országot, azt láthatjuk, hogy lassan áthidalhatatlan szakadék tátong a két kormányzás között, kommunikációs trükkök bevetésétől és lózungok hangoztatásától eltekintve, a gyakorlatban egyre inkább távolodnak el az általuk akkor fontosnak tartott alapoktól, azoktól is, aminek a szentistváni örökség meghatározó része volt és kell, kellene, hogy legyen.

Ma országépítés helyett folyamatos országátépítés folyik, aminek fő irányvonala az államosítás, ami egyre inkább nélkülöz minden ésszerű szakmai szempontot és szakembert. Még a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter is azt nyilatkozta néhány hónapja, hogy tragikus állapotban vannak szakmailag a minisztériumok.

Ma a stratégia nem más, mint a politikai hatalom nyilvánvaló koncentrációja. Egyre nagyobb számban jelennek meg a politikai utasításokat végrehajtók, nevezhetjük őket politikai komisszároknak is. A szakmai szempontok háttérbe szorítása mellett eltűnt az értékalapú és megjelent a rövid távú és sokszor egyéni érdekek alapján való politikai döntéshozatal. Az eddig soha nem látott méretű korrupció mellett a hatalomban lévők és az azok közelében settenkedők hihetetlen vagyonosodása mindannyiunk szeme láttára történik, amit ha kell, jogszabályokkal is legalizálnak.

És mindehhez az ország átépítése csak egy eszköz, ami a hatalmi koncentráción kívül lassan működésképtelenséget, állandó egzisztenciális bizonytalanságot jelent és félelmet generál. Hol van már a 2000-ben ünnepelt ezeréves államiság önfeledt öröme? Hol van az akkori közösségépítés, együttműködés és társadalmi párbeszéd? Hova tűnt a hit abban, hogy a szentistváni alapokat is magában foglaló hosszú távú értékek mentén lehet csak versenyképes országot felépíteni, ami kiszámítható kereteket ad és stabil jövőképet biztosít mindannyiunk számára.

Igen, 2010-ben a rendszerváltoztatás után addig soha nem látott méretű felhatalmazással hatalmas lehetőség nyílt meg arra, hogy erős gazdasági háttérrel Európa igazán meghatározó országává nőjük ki magunkat, egy Európai Uniós elnökséggel indítva. Ahogyan Szent István idején, Magyarország újra stabil, erős európai nemzetté nőhette volna ki magát, akit mindenki partnerként fogad el, akire feltekintenek és akinek egyre nagyobb befolyása lehet Európa irányítására.

Ne szépítsük, ez  a hajó sajnos elment, hiszen igazán nincs már néhány alkalmi szövetségesen kívül az Unióban stratégiai partnerünk, miközben, mint egy falat kenyeret, az éhező, várjuk a közel kilencezer milliárd forint uniós támogatást, ami a 2014-2020 közötti időszakban az utolsó esély a hazai gazdaság versenyképessé válására, hiszen 2020 után további hasonló pénzre nem számíthatunk.

Továbbra is nagy kihívás a fiatalok kivándorlásának megállítása, aminek alapvető feltétele a kiszámítható és biztos jövőkép, illetve nagy kihívás az átmenetileg valóban hasznosnak bizonyuló több százezer közmunkás számára valós munkahely teremtése a versenyszférában. Az országépítés része kell legyen, az oktatás államosítása kudarcainak kiértékelése után a mostani értékeinek megtartása mellett egy konszenzuson alapuló versenyképes közoktatás-politika, az egészségügy strukturális átalakítása után egy betegközpontú ellátást és az egészségügyi dolgozóknak korrekt egzisztenciát biztosítani tudó rendszer felépítése, a rászorultsági alapon biztosított szociális ellátások stabilizálása, elérhető, értékközpontú magas színvonalú minőségi kultúra biztosítása, egy hatékony és hosszú távú roma stratégia, amit az oktatásra, kultúrára és a sportra lehet alapozni, amit természetesen velük együtt kell kidolgozni és megvalósítani. A megyerendszer kiépítésével Szent István letette a magyar közigazgatás alapjait, ami ezer év távlatából is üzeni számunkra, hogy az államigazgatás, a közigazgatás egy szakma, és nem lehet a politikának olyan erős befolyása rá, hogy az ott kialakult szakmai munkát eltorzítsa.

Az országépítés további elengedhetetlen része egy hatékony vidékfejlesztés, aminek alapja lehet a 2011-ben megalkotott és elfogadott vidékfejlesztési stratégia, és amihez 2014-től nagy mennyiségű uniós forrás áll rendelkezésre. A kérdés megint az, hogy kik és hogyan juthatnak hozzá ezekhez a pénzekhez, és akik hozzájutnak, azok mennyire szolgálják a vidékfejlesztés kapcsán megvalósítható gazdaságfejlesztési lehetőségeket.

Jó vidékfejlesztés csak erős, stabil önkormányzatokkal valósítható meg. Egy legyengített, a tanácsrendszer irányában haladó önkormányzati rendszer nem képes a magyar vidék felemelkedését megfelelően segíteni és egyre kevésbé képes az ország működésének hatékony segítségére, az állampolgárok szolgálatára.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A látványos, elsősorban pártpolitikai és hatalmi érdekeknek alárendelt országátépítés eredménye csak egy hosszútávon fenntarthatatlan és előbb-utóbb összeomló rendszert alakít ki, ami távolról sem hasonlít a szentistváni alapokon megvalósítható, hosszútávon fenntartható és stabilitást nyújtó országépítéshez, ami nélkül elképzelhetetlen egy - a világban minket körülvevő, zavaros folyamatok ellenére is - a mai kihívásoknak megfelelni tudó versenyképes Magyarország. Csak ez lehet az a közös felület és cél, ami mögé bátran és jó szívvel oda lehet állni. Úgy, mint 2000-ben a millenniumi zászló mögé, az ezeréves államiság esztendejében a közös érdekeink előrehelyezésével.

Ehhez elengedhetetlenül szükséges az önzetlen hazaszeretet.

Olyan, amilyenről Márai Sándor a következőket írja:

"A haza nemcsak föld és hegy, halott hősök, anyanyelv, őseink csontjai a temetőkben, kenyér és táj, nem. A haza te vagy, szőröstül-bőröstül, testi és lelki mivoltodban: ő szült, ő temet el, őt éled és fejezed ki, mind a nyomorult, nagyszerű, lángoló és unalmas pillanatokban, melyek összessége életed alkotja. S életed a haza életének egy pillanata is ... Egyek vagytok ... A haza nem ad érdemrendet, sem zsíros állást, sem zsíros kenyeret ... De az állam ad finom stallumot, csecse fityegőket, szalonkabátodra, príma koncot, ha ügyesen szolgálod, ha füstölővel jársz körülötte, ha - férfiasan, kidüllesztett mellel megvallod a világ előtt, hogy te szereted az államot akkor is ha kerékbe törnek … Aki az államot szereti, egy érdeket szeret... Aki a hazát szereti, egy végzetet szeret."

Nagy kérdés, hogy van-e, lesz-e annyi a hazáját így szerető, bátor magyar ember, hogy egy, a szentistváni alapokat is figyelembe vevő új országépítés mögé nyilvánosan és tevőlegesen is oda merjen állni. Rajtam nem fog múlni!

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

A ma esti ünnep további részéhez jó kikapcsolódást kívánok. Köszönöm, hogy meghallgattak.

*

Az ünnepség a Gödöllői Szimfonikus Zenekar térzenéjével folytatódott. A felcsendült művek (Ligeti György: Régi magyar társas táncok, Gyöngyösi Levente: Ouvertura Sopianaensis, Erkel Ferenc: Hunyadi László – Palotás, Farkas Ferenc: Furfangos diákok) a magyar zenetörténet kiemelkedő alkotásai, melyek méltón állítanak emléket a kornak és a történelmi eseményeknek. Közreműködtek Széphalmi Pál és Gyöngy Virág, a Budapesti Operettszínház táncművészei. A szimfonikus zenekart Horváth Gábor vezényelte.

A koncert után tűzijáték következett, majd az estet tárogató zene zárta, Zalányi László előadásában.