Önkormányzati hírek

Az eseményen dr. Krassay László erdőmérnök, a Gödöllői Új Művészet Közalapítvány alapító kurátora köszöntőjében többek között elmondta: amikor végignézte a kiállított műveket, elsőként Tolsztoj naplójának egy részlete jutott eszébe: „Szépség és szeretet. Ez a két értelme az életnek.”. „A GIM-Ház fennállásának 16 esztendeje alatt mennyiszer megérintett bennünket itt a szépség és a szeretet. Most válogatást láthatunk itt két életműből; az alkotókat – Fekete György és Schrammel Imre – nem kell bemutatni, hiszen nevük jól ismert itthon és világszerte egyaránt. Azt viszont érdemes hangsúlyozni, hogy ők azok, akik a kulturális élet meghatározott posztjain őrt álltak, jobbítottak, fejlesztettek, alkottak, tanítottak és közben arra is volt idejük, energiájuk, hogy a művészetüket különböző kifejezési formába öntve átadják nekünk: rajzok, tárgyak, szobrok, versek, prózai művek, könyvek jelzik ezt az aktivitást. Mit is láthatunk most? Alanyokról és tárgyakról érdemes beszélni, amit egy belsőépítész és egy keramikusművész gondolatai hoztak létre.”. Krassay László egy történetet is elmondott Schrammel Imréről. Keramikusok találkoztak és azon vitatkoztak, hogy miben áll ennek a művészeti ágnak a mibenléte, hova is lehet besorolni. A parázs vitát Schrammel Imre döntötte el, amikor fogott egy kupac nedves anyagot, felvitte a pódiumra, majd beletenyerelt, beleugrott és azt kiáltotta: „Ez a kerámia, a nyomhagyás!” A mostani kiállításon ezek a nyomok önmagukért beszélnek.
Mezei Gábor belsőépítész megnyitó beszédét egy ígérettel kezdte: „…Nem olyan régen Beke László egy kiállítás megnyitóján 1 óra 15 percet beszélt. Megígérem, hogy nem akarom az ilyenfajta rekordokat megdönteni. Az alkotásokat nézni kell és nem beszélni róluk, hiszen mi értelme volna, ha elmondanám önöknek, hogy mit is látnak ezen a kiállításon”. De érdemes elgondolkodni azon, hogy miért éppen ez a két ember állít ki most együtt? Van-e bennük a közös? Mezei Gábornak az a furcsa ötlet jutott az eszébe, hogy ők ikrek. Na, nem egypetéjűek, hiszen látszólag nem hasonlítanak egymásra, ahogy a műveik sem. Az ikerjelenség nem azért jutott az eszébe, mert a két alkotót sok évtizedes barátság köti össze, illetve hogy évtizedekig ugyanabban a házban laktak és dolgoztak. Az bennük a közös, hogy mindketten tökéletesen egyformán, óriási szorgalommal, mondhatni állandóan dolgoznak. Mindketten jelentős karriert mondhatnak magukénak és bármilyen hihetetlenül is hangzik, soha egyetlen lépést sem tett egyikük sem a karrier érdekében. Amit elértek, az kizárólag a következetes munkának és a minőségnek az eredménye. Mindketten nagyon sokat tettek a magyar iparművészet érdekében; ez a tevékenységük az alkotó munka mellett ma is eredményes zajlik.
Az esten közreműködött Annus Réka népi énekes.

















(c) Reményi Krisztián felvételei