"Tisztelt Polgármester Úr, Hölgyeim és Uraim!
Köszöntöm Önöket államalapító Szent István királyunk ünnepe alkalmából, Gödöllő polgármestereként testvérvárosunkban itt, Dunaszerdahelyen. Megtiszteltetés számomra, hogy gondolataimmal hozzájárulhatok a mai nap emelkedett ünnepléséhez. Mert van mit ünnepelni. A Szent István-i örökség ezer év távlatából is újra és újra üzen ma is aktuális megfontolandó és irányadó tanácsokat, megoldásokat, nem csak nekünk, magyaroknak, hanem annak a sokszínű és gazdag történelmű Európának, amely most hihetetlen erőfeszítéseket tesz azért, hogy továbbra is biztonságos alapokat, kereteket és jövő képet tudjon adni egy gazdasági, morális válsággal nem kevésbé gyilkos természeti katasztrófákkal küszködő világban.
Nap mint nap láthatjuk, hogy Európa vezető politikusai a sűrűbb találkozások ellenére egyre nehezebben küzdenek meg a napi kihívásokkal, egyre nehezebben találják meg a válaszokat és a megoldásokat korunk problémáira. Pedig csak elő kellene venni tanulmányozni a Szent István-i életművet és biztos vagyok abban, hogy segítene. Mi a titok? Miért tudott akkor és uralkodásának ideje alatt olyan biztonságot és jövő képet adni ebben a térségben? A kérdésekre a választ többek között a fiának írt intelmekben fellelhetjük. Szent István király megingathatatlan hittel és erővel, korát meghazudtoló európai államférfiként építette ki és szervezte meg a térség életét, kemény szigorral és mégis nagy szívvel, világos és kiszámítható keretet adott a mindennapi élethez.
Negyvenkét évi termékeny uralkodása is azt bizonyítja, hogy jó királya volt népünknek. Ilyen hosszú ideig Európában csak azok tudtak megmaradni a trónon, akik nem csak rövid, hanem hosszú távon is tudtak gondolkodni és cselekedni. Akik nem csak a maguk, de országuk lakóinak fejével is tudtak gondolkodni. Nem a hatalom mindenáron való megtartása, hanem népük szolgálata állt emberfeletti, mindennapi küzdelmeik középpontjában. Szent István ilyen király volt. Imre fiát, akit úgy nevelt és tanított, hogy életművét átadhassa neki, tragikus balesetben hírtelen elvesztette. Az édesapa szívét szorongató iszonyatos fájdalom ellenére nem adta fel és hordozta a vállára nehezedő embertelen terhet. Mindebben mély és megrendíthetetlen hite segítette. Ugye milyen fantasztikus példa?!
Mi milyen sokszor, könnyen és gyorsan feladjuk, legyen az akár egyéni életünket érintő kérdés, vagy annál egyetemlegesebb nemzetstratégiai cél. Az intelmeiben így ír erről a hitről: „A katolikus és apostoli hitet akkora buzgalommal és éberséggel őrizd, hogy minden Istentől rendelt alattvalódnak példát mutass, s valamennyi egyházi személy méltán nevezzen igaz keresztény hitvallású férfinak: e nélkül bizony, tudd meg, sem kereszténynek, sem az egyház fiának nem mondanak. Akik ugyanis hamisat hisznek, vagy a hitet jó cselekedettel teljessé nem teszik, fel nem ékesítik, minthogy a hit tettek híján meghal, sem itt nem uralkodnak tisztességgel, sem az örök uradalomban vagy a koronában nem lesz részük. Ám ha a hit pajzsát tartod rajtad az üdvösség sisakja is. Mert e lelki fegyverekben szabályszerűen harcolhatsz láthatatlan és látható ellenségeid ellen. Csak az nyeri el a babérkoszorút, aki szabályszerűen küzd.”
Szörényi Levente ugyanezt így fogalmazza meg. „Nem lehet, nem lehet! Értsétek meg, nem lehet, Hit nélkül sem alkotni sem élni nem lehet.” Sokan mondhatják erre szép-szép, de már nem elég modern. Ebben a világban érvényesülni kell, ahhoz pedig modern eszközök és felgyorsult gondolkodás kell. Szépek, de elavultak a Szent István-i értékek, adjunk teret az újnak és a modernnek.
Hölgyeim és Uraim!
Tudom, hogy minden kornak megvannak a sajátosságai és eszközei és persze alkalmazkodni kell ezekhez is, de üzenem a kételkedőknek, hogy soha de soha ne felejtsék el a gyökereket a múlt nagyszerű embereitől még ma is van mit tanulni!
Szent István európai módon gondolkozott és cselekedett a más népek vonatkozásában is. Befogadott, integrált és nem kirekesztett. Nem félt más nyelvű, kultúrájú nemzetek jelenlététől, nemcsak tisztelte őket, hanem erősebbnek érezte országát a befogadásukkal. Erről így ír az intelmekben. "Mert amiként különb, különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb, különb nyelvet és szokást, különb, különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti. Mert az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő.”
Néhány napja a szerbiai Apatin városában volt alkalmam ünnepi gondolataimat elmondani, egy új Szent István-szobor felavatása alkalmából. Ebben a közel 33 ezer lakosú kisvárosban 24 etnikai kisebbség él, köztük román, horvát, német, roma és természetesen közel tíz százalék a magyar anyanyelvű lakosság. A szobor elhelyezésével kapcsolatos magyar kezdeményezést a város szerb polgármestere nem csak támogatta, minden lehető segítséget megadott, hogy egy emelkedett, Szent Istvánhoz és örökségéhez méltó ünnep legyen a szoboravatás. Együtt voltunk több mint ezren, természetesen a város vezetői is. Ők világosan megértették Szent István ma is aktuális üzenetét "az egynyelvű és egy szokású ország gyenge és esendő". Mint tudják Szerbia nem az EU tagja, de törekszik oda.
Az ilyen Szent Istvánhoz méltó gondolkodásnak és cselekvésnek az európai közösségben a helye. Milyen jó lenne, ha ilyen formán az EU-n belül mások is észrevennék és megfontolnák Szent István intelmeinek aktualitásait!
Hölgyeim és Uraim!
Mint tudják az elmúlt fél év Magyar EU-elnökség legkiemeltebb rendezvényeinek Gödöllő adhatott otthont. Európa szinte minden meghatározó politikusa legalább egyszer megfordult városunkban és munkájával, döntéseivel segítette az Európai Unió megerősítését többek között annak érdekében, hogy túléljük a világgazdasági válság okozta nehézségeket. Örömmel tölt el, hogy hozzájárulhattunk a magyar elnökség sikeréhez, amely örömben jó szívvel osztozom meg az Európai Unión belüli testvérvárosunk lakóival is.
A mi sikerünk és örömünk legyen az Önök sikere és öröme! Mint ahogyan a Szent István-i életmű nem csak a magyarok, de Európa öröksége is. Bízom abban, hogy az európai államok is felismerik ebben azokat az értékeket, üzeneteket, melyek nélkül nehéz lesz az európai felemelkedés. Nekünk, magyaroknak van miből táplálkozni, van miből erőt meríteni, és ha nem feledkezünk meg a gyökereinkről, mindarról, aminek eredményeképpen a több mint ezer esztendő után is élünk és létezünk a Kárpát-medencében, akkor van jövője nemzetünknek. De ehhez meg kell maradjon bennünk a Szent István-i hit és akarat, cselekvés és akkor nemzetünk erős és alkotó, versenyképes része lesz Európának és a világnak.
Köszönöm, hogy meghallgattak."
