Önkormányzati hírek

Történelmi tapasztalat, hogy minden katasztrófából, minden süllyedésből, minden rossz állapotból a nemzet akkor tudott új útra térni, amikor a kultúráját fejlesztette és a hitét erősítette. Azokhoz az értékekhez kell ragaszkodnunk - 1848 forradalma és szabadságharca ezek közé tartozik -, amelyekből új és szép jövőt tudunk építeni – mondta a nemzeti ünnep gödöllői megemlékezésén Krassay László alpolgármester. Városunk közönsége méltósággal, az ünnep helyi hagyományai szerint tisztelgett a márciusi ifjak, az 1848-as nemzedék emléke előtt. A Török Ignác utcában emléktáblát helyeztek el az aradi vértanú tábornok tiszteletére. Március 15-e alkalmából átadták a Gödöllő Városáért-díjakat Mészáros Lászlónak, a Gödöllői Ipari Park Zrt. vezérigazgatójának és a Forrás Szociális Segítő és Gyermekjóléti Szolgálat közösségének, melynek képviseletében Forrainé Murányi Judit intézményvezető vette át az elismerést. A fáklyás felvonuláson hatszázan, a lovas felvonuláson mintegy ezerkétszázan vettek részt.

Vasárnap délelőtt a Gödöllői Városi Fúvószenekar térzenéjére gyülekeztek az ünnepség résztvevői a Városháza előtti téren. A megjelenteket a polgármester és az önkormányzat nevében dr. Krassay László alpolgármester köszöntötte. Az ünneplőket az olasz Ronchi dei Legionari városból érkezett delegáció vezetője Francesco Semerano is üdvözölte. Mint elmondta, örömmel vesznek részt a magyar nép szabadságának és függetlenségének ünnepén, immár a közös európai hazában. A műsorban közreműködött a Magyar Balettszínház Gödöllő társulata.

Krassay László ünnepi beszédét Ábrányi Emil: Mi a Haza? című verse üzenetének felidézésével kezdte. Valamikor, nagyon régen, egy fiú azt kérdezte az apjától, hogy meg tudja-e magyarázni neki, mi a haza? Az apa válaszolni próbált: a haza a föld, az ég, a táj, az öröm, a gyász. Azután folytatta: oltár, amely előtt csak letérdelve, és fejet lehajtva lehet imádkozni.

A fiú nem értette, s ekkor az apa egy történetet mesélt el egy emberről, akit bántottak, sértegettek, és ezért elhagyta a hazáját. Távoli országokban nagyon jó dolga lett, a javakban dúskált, tivornyázott a barátaival, s az egyik ilyen mámoros éjszakán arra gondolt, s ki is mondta, hogy: vesszen a haza! S ekkor, mintha valami villám csapott volna a szívébe, hirtelen megváltozott minden. Elhatározta, hogy új életet kezd, otthagyta a cimboráit, elindult hazafelé, s ahogy közeledett a hazájához, a szívében egyre nagyobb lett a béke, de az ereje fogytán volt. Éppen elérte a határt, már látta a várromokat, az erdőt, a bérceket, amikor összerogyott, arcra esett, és „Mozdulatlan karja a rögöt ölelte és egy hosszú csókban elröpült a lelke…” A fiú e történet révén megértette és megérezte, hogy a haza körülöttünk és bennünk van; a haza valóság és mítosz egyszerre.

- Nemzeti ünnepünkön eszmékre, eszményekre és eseményekre emlékezünk – mondta a továbbiakban az ünnepség szónoka. - Az eszmék között talán a legszentebbek a haza, a szabadság és a nemzet. A haza, amely valóság és mítosz, a szabadság, amely lehetőség, és csak az erkölcsi törvények között teljesedhet ki, egyébként pusztító szabadosság válik belőle. S mi a nemzet? Jankovics Marcell tömör értelmezésében akarat, értelem, emlékezet.

Olyan eszményekre is emlékezünk, akik már életükben legendává váltak, akik különböző utakon ugyan, de tiszta szándékkal, tiszta szívvel jobbá akarták tenni Magyarországot.  Kossuth, Széchenyi, Petőfi, Jókai, Bem tábornok, Damjanich tábornok és a többiek, meg a névtelen hősök, egy vértelen forradalomban és egy véres szabadságharcban küzdöttek a szent eszmékért.

És az eseményekre is emlékezünk ma. Az első napra, és az azt követő napokra.  1848 március 15-re, amelyről Jókai azt írta: „Tartsátok tiszteletben e napot, melyen a nép szava először megszólalt. Március 15-ike az; írjátok föl szíveitekbe és el ne felejtsétek. A magyar nemzet szabadsága e naptól kezdődik.”  Azután a következő napok eseményei: hiszen egy hónap alatt újjászületett Magyarország.

Mégis, amikor győzött a forradalom, titkos kezek a megújult Magyarország ellen tettek. A nemzetiségeket bujtogatták, később nyíltan támadtak reguláris erőkkel az országra. A frissen megalakított honvédsereg pedig védekezett, vereségeket szenvedett és híres győzelmeket aratott, majd Világos következett és Arad, a megtorlás.

Mindezek után a mai ünnepen mégis öröm és ünnep van a szívünkben. Ismét Jókait, szabadon idézve, szükség volt a szabadságharcra, mert a magyar nemzet ekkor mutatta meg, honalkotási misszióját, és a szabadság iránti elkötelezettségét. Ez a küzdelem egy fundamentum volt, amelyre a következő évezred lesz felépítve.

És most itt állunk a harmadik évezred első évtizedeiben, s ha körülnézünk, vajon mit látunk ezeken a fundamentumokon?  Háborog a lelkünk, amikor deviáns eszmék terjesztésével, eszmények helyett sztárolással találkozunk. Sorsrontó eseményeket látunk magunk körül: iskolabezárásokat, maffiózók dáridóját, hazugságokat, testi, lelki, szellemi, erkölcsi züllést és süllyedést. S amikor ezen az elrontott Magyarországon a régi gondolatokat és eszméket ízlelgetjük - a haza, szabadság, nemzet fogalmát – fel kell tennünk a kérdést: vajon nem régen letűnt, túlhaladott fogalmakat próbálunk új díszbe öltöztetni? Hiszen ezek a fogalmak nagyon sokszor torzulnak, halványodnak; gúnyolódást, átkozódást, fanyalgást szenvednek.

Hiszem, hogy ezek az eszmék örök eszmék, amelyek tiszta gondolatokkal, tiszta szavakkal, teljességgel ki tudnak fejlődni ma is a megbékélt szívű emberekben. Csak rajtunk múlik, hogy közös értékeink maradjanak 1848 eszméi, eszményei, eseményei; kapcsok, amelyek összeköthetik az embert az emberrel, a magyart a magyarral, minden időben. Ha ezt megérezzük, ha ezt tudatosítjuk magunkban, akkor fordulhatunk bizalommal a jövő felé. Akkor fogjuk érezni mindannyian azt, hogy nekünk örök márciusra van szükségünk! Örömre és ünnepekre van szükségünk! Iskolákra, és hitem szerint templomokra van szükségünk! Nemzeti kultúrára, és kulturális környezetre van szükségünk!

Történelmi tapasztalat, hogy minden katasztrófából, minden süllyedésből, minden rossz állapotból a nemzet akkor tudott új útra térni, amikor a kultúráját fejlesztette és a hitét erősítette. Történelmi tapasztalat, hogy amikor a kultúráját fejlesztette és a hitét erősítette egy nemzet, akkor gazdaságilag és társadalmilag is meg tudott erősödni. Persze realistának kell lenni. Ahhoz kell ragaszkodnunk, ami megmaradt. Azokhoz az értékekhez, amelyekből új, és szép jövőt tudunk építeni. 1848 forradalma és szabadságharca, a szent eszmék, igaz eszmények, sorsjobbító események bátorítsanak bennünket ahhoz, hogy ismét az igazak országában élhessünk, ahol Kölcseyvel szólva, nemzeti fény a cél. Ahol a szeretet az igazságban és az igazságosságban válik teljessé, és ahol a haza fogalmát az apa történetéből sírva megértő és megérző gyermekek sokan vannak, és boldogan mosolyognak.

Az ünnepség a Petőfi szobornál koszorúzással folytatódott. Az önkormányzat képviseletében dr. Nánási Éva címzetes főjegyző és dr. Krassay László koszorúzott a Nemzeti dal költőjének emlékműve előtt. Az immár hagyományos lovas felvonulást ismét nagy tetszéssel fogadta a közönség.

A lovas felvonulás fotóalbuma itt nyitható meg.