Önkormányzati hírek

Augusztus 20-án ünnepi ülést tartott a város képviselő-testülete, amelyen a hagyományoknak megfelelően átadták a Gödöllő város díszpolgára kitüntető címet. A választás az idén egy nagyszerű sportemberre, Szendrő Szabolcsra esett. Életpályáját Guba Lajos, a kulturális, oktatási és ifjúsági bizottság elnöke ismertette. A díszpolgári oklevelet és a vele járó kellékeket dr. Gémesi György polgármester adta át a kitüntetettnek.

*

Szendrő Szabolcs 1946-ban született Gödöllőn, Máriabesnyőn. Az általános iskola elvégzése után Budapesten a Vasútgépészeti Technikumban tanult. 19 évesen azonban egy szerencsétlen vonatbaleset következtében térd alatt amputálni kellett a fél lábát. A sport a baleset után is nagyon fontos volt számára. A technikum elvégzése után első osztályú kajakozó lett, akkor még azt gondolta, ez az egyetlen sportág, amit fél lábbal űzhet.

Kezdetben turistaként járta a környező országok magas csúcsait és fotózta közben a hegyeket, majd 1980-tól az OSC igazolt hegymászója lett. Hogy miért döntött így, erről így vall Németh Gézával közösen írt, Fél lábbal a csúcson című könyvében:

"Én bármilyen versenyt feladhatok, ha úgy jön ki, de a hegymászást nem lehet. Ha elindul az ember, végig kell menni, de még ez sem elég, mert vissza is kell tudni jönni.

Amíg kajakos vagyok, vagy bármilyen más sportágat űzök, ahhoz, hogy első legyek, a társamat kell legyőznöm, a hegymászásnál viszont a társammal kell összefognom.

A hegymászásnál két vagy több ember közös erőfeszítésére van szükség, hogy feljuthass a csúcsra. A társunk itt nem ellenfél, hanem barát, akivel összekötjük magunkat, ami nemcsak fizikai kapcsolatot jelent, mert attól a pillanattól akár az életünket is a társunkra bízhatjuk."

Szendrő Szabolcs hegymászó eredményeinek sorozatát a Tátra, az Alpok csúcsainak megmászásával kezdte, majd a következő hegyekkel folytatta:

1982 Kaukázus, Elbrusz 5642 m (télen)

1983 Alpok, Piz Badilla Cassin út

1984 Kárpátok, Fogaras főgerinc (télen)

1985 Kaukázus, Usba déli csúcs 4710 m (télen)

1988 Alaszka legmagasabb pontja, Mount McKinley 6794 m

1989 India, Kedar Dome keleti fal 6500 m, új úton elsőként a hegy történetében

1990 Cho Oyu 8201 m magyar magassági rekord, Tibet, Kína

1995 Aconcagua 6961 m, Dél Amerika legmagasabb pontja, Andok, Argentína

1996 Himalája, Csomolungma 7800 m-ig, Tibet, Kína

Szendrő Szabolcs tehát olyan hegymászó, aki sziklákon és magashegyi expedíciók során is kiemelkedő teljesítményeket volt képes elérni.  

Sokakban felmerül a kérdés: mi a jó a hegymászásban? Az, hogy legyőzik a hegyet? Vagy az, hogy olyan szépségeket láthatnak a hegymászók, amelyet közönséges ember soha?

Szendrő Szabolcs így vall erről könyvében:

"Ha jó az idő és nem nagyon nehéz az út, az tényleg élvezet, kellemes fáradtság, megelégedettség. Nekem azonban arra is állandóan gondolnom kell, hogy miket fogok fotózni, hogy vissza is tudjam adni, meg tudjam osztani másokkal is ezeket az élményeket. Mert, ha csak az enyém, akkor nem ér semmit.

A hegyeket egyébként nem lehet legyőzni. Ilyen elhatározással nem lehet nekiindulni. Ők nagyobbak, erősebbek nálunk, csak hittel és alázattal közeledhetünk feléjük. Mindig csak magunkat lehet legyőzni, a fáradtságot, a hideget, a szorongást, a félelmet. Minél inkább eljutunk a teljesítőképességünk határáig, annál nagyobb élmény."

Szendrő Szabolcs a hegymászással együtt komolyan foglalkozott a fotózással is. Fontosnak érezte, hogy képei által megmutassa ezt a különös világot. Nagy méretű falinaptárain, különleges fotóin sokan csodálhatják a világ hegyeit, völgyeit, a természet fantasztikus szépségeit.

Szendrő Szabolcs hitvallása az életéről, az életről valamennyiünk számára fontos biztatás, példa, üzenet lehet:

"Az én életformámmal nem szeretnék a velem hasonló módon balesetet szenvedett, mozgássérült barátaimra semmiféle kényszert ráerőszakolni. Annyit mondanék csak, hogy így is lehet. Arra vagyok én, hogyha valaki így akar élni, akkor ne legyenek kétségei. Az igazán bátrak a földön járnak, nem a csúcsokat ostromolják. Mindenkinek meg kellene keresni a maga kis csúcsát, lehet az bármi. Nem kell annak magaslatnak lenni, csak egy cél, amit el szeretne érni, és el is lehet, ha csak egy picit is akarjuk."

Szendrő Szabolcs számos kitüntetést kapott eddig kiváló teljesítményeiért, eredményeiért:

1988 Az év hegymászója,

1990 Téry Ödön emlékérem

1991 Magyar Hegymászóklub tiszteletbeli tagja

1992 Vasi Vasember cím

2005 a Magyar Köztársaság Elnökének Érdemérme